Az őszinteség

A világot esetleg be tudjuk csapni magunkkal kapcsolatban, de magunkat nem, vagy csak ideig-óráig. A "közösség" de inkább mozgalom, azon dolgozik, hogy az önbecsapás minél tartósabb legyen, és sajnálatos módon vannak pszichológusok, pszichiáterek. akik szakmájukat (nekik szakma, nem hivatás) megcsúfolva támogatják ezt. Mégis, a többség valószínűleg érzi legbelül, hogy LMBT=Lelkileg Meglehetősen Beteg Tévelygők, és ezt a legnagyobb jóindulattal írom.

A többi betű végképp kitaláció, valami, amivel ezek az emberek ki akarnak tűnni a tömegből. Vagyis az önértékelési zavar biztos jele, mivel az fel sem merül, hogy a tehetségével, szorgalmával, tudásával akarjon kitűnni – nyilván mert nem gondolja, hogy ilyen van neki.

A valóság az, hogy mindenkinek van valamilyen tehetsége, mindenkinek helye van a világban, nem véletlenül született. Persze az is igaz, hogy nem lehet mindenki "sztár" – de attól még nagyon is értékes ember.

Sőt, még a "transzneműség" is ide sorolható, az idézőjel nem véletlen. Eredetileg azokat hívták így, akik genetikai hiba miatt mindkét nem szerveivel rendelkeztek, bár ott is legfeljebb az egyik volt működőképes. Ma főleg azokról szól, akiknek az az élménye, hogy a másik nemnek könnyebb az élete, és úgy gondolják nekik is könnyebb lenne, ha nemet válthatnának – ezeket a többség a természetes fejlődés során kinövi, szembesül azzal is, hogy mindenkinek megvannak a maga nehézségei nemtől függetlenül. A nemváltás egyébként is lehetetlen (a legnagyobb aljasságok egyike nagy pénzekért bemesélni, hogy a műtét meg a hormonterápia megoldás, mert az csak látszat), minden sejtünkben kódolva van a valódi nemünk.

Sokan azért vonzódnak a saját nemükhöz, mert azt hiszik, bennük nincsenek meg bizonyos nemhez kötődő, kívánatos tulajdonságok, és a másik által akarják birtokolni azokat. Ahelyett, hogy dolgoznának magukon, és kifejlesztenék, vagy legalábbis tudatosítanák. Ez megint komoly munka, de hasznosabb, mint a világot hibáztatni...