1. Levél

Kedves Társaim!

Igen, tulajdonképpen minden emberhez kellene szólnom, hogy elmondjam, a mai modern korban úgy nézhet ki, hogy sok mindent elért az emberiség, és kényelmes lett az életünk, de sokan elfelejtik, hogy szükség van Isten kegyelmére ahhoz, hogy tényleg jó irányba haladjanak a személyes dolgaink, meg a közösek is.

Sokakkal ez a kényelmesség, és fennhéjázás feledteti el Istent, vagy egyenesen tagadják is, mert látszólag egyszerűbb, ha nincs, aki felügyel minket. Akkor mindent szabad, a magunk urai vagyunk, nem kell tekintettel lennünk senkire és semmire (az írott törvény is annyit ér, amennyit betartanak belőle). Tényleg ez lenne a szabadság? De ha ez, akkor az magányosságot is jelent, mivel mástól sem várhatjuk el, hogy tekintettel legyen ránk, márpedig tapasztaljuk, hogy az ember a magányt bírja legkevésbé elviselni. A keresztény ember nem magányos, hiszen mellette van Jézus, ha testben már nem is, de lélekben azért érzi. És ez nem egy fellengzős kijelentés, én is átmentem olyan életszakaszokon, amikor úgy éreztem, csak magamra számíthatok.

Nem kaptam vallásos nevelést, de akik igen, sajnos sokszor hamis istenképpel rendelkeznek. Jézus nem egy rossz tanár, aki csak azt lesi, mit nem tudunk, mikor vétkezünk, és hogyan tud megbüntetni. Éppen ezért az istenfélelem nem a büntetéstől való félelmet kell hogy jelentse, hanem azt, hogy akit szeretünk, annak nem akarunk csalódást okozni, és ezért törekszünk arra, hogy az útmutatásai szerint éljünk. Alább láthatjuk, hogy ez a mi szempontunkból is hasznos lenne.

Sokan a tudomány mindenhatóságában hisznek, de a mostani tudásunkkal is beláthatjuk, hogy vannak dolgok, amiket sosem fogunk megtudni, mert egyszerűen nincsenek hozzá eszközeink, például, hogy mi volt az ősrobbanás előtt, vagy mi történik valójában az atomok belsejében (elektronmikroszkóppal sok mindent láthatunk, de mivel néznénk meg egy elektront?), vagy akár az is, hogyan keletkezett az élet – erre vannak elméletek, de nincsenek egyértelmű bizonyítékok, sőt az élet tudományos definíciója is önkényesnek mondható.

Ha valaki nem is hiszi, hogy Jézus Isten "fia", azaz megtestesülése volt, a tanításain azért elgondolkodhatunk, és logikusan arra a következtetésre jutunk, hogy ha minden ember legalább törekedne arra, hogy ezek szerint éljen, akkor jobb hely lenne a világ. De lássuk részletesen:

Mostanra már nagyon egyszerű az üzenet, legalábbis első hallásra:

• Szeresd Istent
• Szeresd embertársaidat, mint önmagadat

Ez azért is van, mert a régebbi korok emberei láthatóan nem értették meg a szentírásból, hogy mit is kellene tenniük. Még ma is az okozza a legtöbb problémát, hogy a különböző vallású és világnézetű emberek nem tisztelik egymást, és akit nem értenek, nem ismernek, azt sokszor ellenségnek látják és erőszakosak a másikkal szemben.

Aki pedig erőszakos, az nem érti a vallás lényegét, mégpedig bármelyikről beszéljünk is, hiszen az Iszlám is tiltja az erőszakot, a Buddhizmus meg nem is csak az emberekkel szembenit (hanem általában a természettel).

És mit is jelent még az, hogy szeretjük embertársainkat?

Ha mindenki így viszonyulna akkor például:

• nem lenne, aki más nyomorúságán nyerészkedik
• nem küldenének embereket veszélyes helyekre megfelelő védőfelszerelés nélkül dolgozni
• mindenki tisztességgel elvégezné a munkáját, nemcsak tessék-lássék módon
• aki dolgozik, meg is kapná a reális bérét
• akinek még sincs munkája, a közösség segítené, de senki nem élne vissza ezzel
• nem maguknak akarnának nagy vagyont az emberek
• a vezetők nem uralkodni, hanem szolgálni akarnának
• az utóbbiak következményeként megszűnne a korrupció és a bűnözés is, hiszen ezek abból erednek, hogy valakik tisztességtelenül előnyt akarnak szerezni a többiekhez képest
• megszűnnének a háborúk, mivel az államok sem támadnának egymásra, annál is kevésbé, mivel a fegyvergyártás, és különösen a használat rendkívül környezetszennyező. És persze nem is hagynák magukat az állami vezetők idegen ügynökök által összeugrasztani, nyíltan beszélnének egymással.

Vezetőkre természetesen szükség lenne, mert az emberek képességei nem egyformák, és a szellemi fejlettségük sem, de ez nem lenézést, hanem elnézést kellene, hogy kiváltson. Ezt úgy értem, hogy türelmesen kell magyaráznunk. Minél többen vagyunk, akik látják a fentieket, annál inkább közeledik a világ az ideálishoz.

Aki sok pénzt gyűjt, de még a saját javára sem használja, mi értelme van annak?

De aki a maga javára használja is, az sem lesz tőle boldog, mert egyrészt céltalanná válik az élete, másrészt rájön, hogy addig sem a pénz tette boldoggá.

Ha már itt tartunk, a pénz sok problémát okoz, elég csak arra gondolni, hogy akiknek sok van, milyen piszkos játékokat űznek, sokak kárára. És egyáltalán, miért van szükség többféle pénznemre? Azért, hogy a váltáson nyerészkedjenek, illetve, hogy az árfolyamok alakításával kedvezzenek bizonyos csoportoknak. Ez is messzire vezet.

Visszatérve a hitre, azt mondják, aki keresi Istent, jó eséllyel meg is találja, de nemcsak ilyen módon lehet. Itt van például Assisi szent Ferenc. Apja a város leggazdagabb embere volt, ő is fiatalon szórta a pénzt, bulizott. Aztán egyszer csak "gondolt egyet", és alapított egy szerzetesrendet, ahol nincs saját tulajdon, és csak a szolgálatnak élnek. Vagy Pál apostol, aki keresztényüldözőből lett az egyik legnagyobb keresztény apostol, mivel megjelent neki az Úr. Az már részletkérdés, hogy tényleg megjelent-e, vagy csak a képzeletében, de "magától" miért képzelt volna ilyesmit, amikor nem is hitt? És ezekben a történetekben nincs okunk kételkedni, mert cselekedetekhez vezettek, amik igazolhatók. A ferences rend ma is létezik, Pál levelei pedig a Biblia részét képezik, és tényleg ő írta, tudják is, nagyjából mikor.

Egyébként ma is nagyon sok ember van, akit életének eseményei bizonyos irányba tereltek, és nem saját tervei alapján, de sikeres lett. Itt persze lehet vitatkozni a sikeresség definícióján, de ők jellemzően azt is mondják, hogy az az igazi boldogság is, ha valaki a helyén van, ott, ahova elhívást kapott. És ez nem azt jelenti, hogy nincsenek előtte nehézségek. Vannak, de éppen azért ő került oda, hogy le tudja küzdeni ezeket. A képességeinket sem véletlenül kapjuk, és az alkalmakat a fejlesztésükre.

Tulajdonképpen amikor minket, hívő embereket vádolnak, az visszaszáll vádlóinkra. Azt mondják, szűklátókörűek vagyunk. Pedig ők csak az anyagi világot látják, mi felül tudunk ezen emelkedni. Akkor ki a szűklátókörű? Vannak, akik azt mondják, kirekesztőek vagyunk, miközben senkinek nincs megtiltva, hogy higgyen, viszont ők nem akarnak elfogadni minket a hitünkkel együtt. Akkor ki is a kirekesztő?

Azt is mondják, mindent Istennel magyarázunk – biztosíthatlak, hogy aminek van természettudományos magyarázata, arra azt használjuk, de ahogy a térben is több dimenzió van, mint amit látunk, az eseményeknek is lehet egy lelki-szellemi dimenziójuk, ami nem veszi el a tudomány érvényességét.

Azt is mondják, mesékben hiszünk. A szentírásban tényleg vannak mesék, amelyek a tanítást szolgálják, mint ahogy később is írtak ilyeneket. Már régen nem ott tartunk, hogy mindent szó szerint vennénk – de egy írás attól szent, hogy örökérvényű, a mai embereket is megérinti, és tettekre sarkallja. Ez a lényeg.

Egyébként az is benne van, hogy Jézus óta már nem a zsidók a választott nép, hanem minden népből vannak Istennek választottjai, akik az örömhírt viszik mindenkinek, aki képes befogadni.

Jézus az út, az igazság, és az élet. Nem juthatunk az atyához, csak őáltala. Ez vajon azt jelenti, hogy a akik nem ismerik (el) őt, mert más vallásúak, azoknak nincs is lehetősége? Azért is érdekes ez a kérdés, mert a Föld lakóinak 4/5-e ma más vallású, viszont Isten mindenkinek ugyanaz.

Az ateizmus is szinte már vallásként működik, meg akadnak még más "izmusok" is, de minden ilyen csak pótlék, és minden pótlék silány az eredetihez képest, meg abszolút mértékben is.

"Harag, félelem, erőszak: ők a sötét oldal" (Yoda mester)

Persze, most mondhatjátok, hogy Yoda mester egy kitalált szereplő. A bölcsességei attól nagyon is valósak. Mert mit is mond a szentírás? Ne menjen le a nap a te haragoddal. Persze, egy hívő ember is megharagszik időnként valaki másra, de gyakorolni kell az érzelmeink kezelését, tudni kell megbocsátani. Mert mi a másik lehetőség? A bosszú, de ha valaki elindul azon az úton, sosincs vége, mert hamar elfelejtődik, ki tett először rosszat a másikkal. Arról nem is beszélve, hogy a másik szándékát sem vizsgálja, csak az előítéletekre alapozva enged teret a gyűlöletnek.

Az erőszak teljesen egyértelmű, az alkalmazását minden vallás elítéli, és persze az ateisták többsége is.

Na de a félelem, az hogy kerül ide?

Egyrészt úgy, hogy a félelem, ha átlép egy bizonyos mértéket, teljesen megbénítja az embert. Nem feltétlenül a szó szoros értelmében, de mivel a tehetetlenség érzésével párosul, a tettvágyat is kiöli.

Másrészt, aki félelemben él, hajlamos csak a negatívumokra koncentrálni, és észre sem veszi, mennyi jó dolog van az életében, és mi mindenért lehetünk hálásak.

"A gonoszt csak úgy lehet legyőzni, ha megtagadjuk" (Yoda mester)

Azt hiszem, ehhez sem kell sok magyarázat: akár Jézus életét vesszük példának, aki vállalta a kínhalált is, de nem cselekedett rosszindulatból, és rosszat, akár másokat, ha valaki ugyanúgy viselkedik, akkor mennyivel különb annál, aki neki rosszat tett? De itt nem is csak az a lényeg, hogy erkölcsi magaslaton érezzük magunkat, hanem hogy lássuk meg, a másik ember is alapbeállítottsága szerint a jóra törekszik, és lehet, hogy csak a többi emberbe vetett bizalom hiányzik neki. Vagy éppen bele van ragadva egy hamis világképbe – a rossz tapasztalatok akár több generáción át is károsan befolyásolhatják az érzelmeinket, illetve a rájuk adott reakciót.

Még az is, aki úgy gondolja, szép gyerekkora volt, és nem volt baj a szüleivel való kapcsolatában, örökölhetett ilyeneket, meg aztán minden gyerek azt veszi természetesnek, amit kicsiként tapasztal, sokan nem is veszik észre, hogy pont az a szülő volt érzelmileg gyengébb, akinek nagyobb befolyást kellett volna gyakorolni, és fordítva.

A fent leírtakról további levelekben tervezek újabb gondolatokat is közölni, és lesz még más is ami érdeklődésre tarthat számot.

Isten áldjon mindannyiótokat.