Egyrészt, az imádat csak Istent illeti, a fontos embereket, szenteket, egymást legfeljebb tiszteljük, szeretjük.

Ezt aztán igazán könnyű betartani, gondoltam az elején. Aki egyáltalán nem veszi a szájára, az is jobb, mint ha káromolná. Másrészt, azért adott nekünk bizonyos képességeket, hogy ne minden apróságot neki kelljen megoldani.

Erről is rögtön látszik, hogy a mi érdekünkben született. A nap megszentelése tulajdonképpen azt jelenti, hogy ilyenkor nem rohanunk, nem a munkával vagy az otthonii teendőkkel foglalkozunk, hanem pihenünk. És persze elmegyünk a misére, ami, ha komolyan vesszük, új lendületet ad a következő hét küzdelmeihez, és esetenként útmutatást is....

Ez a negyedik parancsolat, és ma komoly gondok vannak a betartásával.

Az ötödik parancsolat. Ez sok mindent magában foglal, következően a szeretet parancsából. Azaz, magunkat is szeretnünk kell annyira, hogy tartózkodunk például a káros szenvedélyektől.

Ez az hatodik parancsolat, és ma komoly gondok vannak a betartásával.

És ne mondd azt, hogy ma szinte mindenki csinálja – ha így is lenne, attól még bűn marad. Megfigyelhetjük, kevés kivételtől eltekintve nem azok lopnak, akiknek "kenyérre kell". Másrészt, ha elkezdünk relativizálni (akár az ellopott érték szerint, vagy hogy a megkárosított személy vagy szervezet mennyire "érzi meg"), akkor nincs megállás a lejtőn.

Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. Ezt nem használhatjuk mások kárára.

Gondolatban sem. Persze mondhatod, az illető milyen szerencsés, és neked is jó lenne egy hasonló társ (ha még nincs). Azért is van ez a tiltás, mert a gondolatot tett szokta követni. Bízni kell abban, hogy megvan a hozzátok való társ, és egymásra is talált(at)ok Isten segítségével. De ne gondold, hogy a neked rendelt társsal minden tökéletes lesz...