2. Levél
Kedves "LMBT+" embertársaim.
Az alábbiakat azért írom, mert azt látom, sokan sok mindent gondolnak (rosszul) a ti állapototokról. És éppen azok vannak leginkább félrevezetve, akik azt gondolják, jót tesznek veletek, sőt képviselnek – ezzel meg is nyugtatják a lelkiismeretüket, de a valóság az, hogy rosszabbat nem is tehetnének veletek annál, mint hogy adják alátok a lovat. Ha már néhányan elgondolkodtok az alábbiakon (de csak úgy áll össze a kép, ha végigolvassátok és nem első indulatból reagáltok rá), már megérte billentyűzetet ragadnom (irodalmibb leírásért nézzétek meg ezt: )
Az azonos nemű emberek egymás iránti vonzalma és testi kapcsolata korunk egyik legnagyobb problémája, különösen azért, mert ezzel kapcsolatban rengeteg tévhit és álinformáció létezik, és sajnos a gyerekekkel foglalkozó szakemberek között is vannak olyanok, akik ezeket terjesztik, persze itt is hozzátehetjük, hogy nem feltétlenül rosszindulatból, hanem mert híján vannak az önismeretnek is, meg egyéb ismereteknek.
Azt hihetnénk, hogy az LMBT(Q) mozgalom a leginkább tájékozott ezekben ez ügyekben, ez lehet, hogy így is van, de mégis elhallgatnak sok mindent és ezzel az egyszerű "tagoknak" teszik a legrosszabbat. Bármit is mondjanak, ez nem egy segítő szándékú szervezet, ez egy politikai mozgalom, a vezetőinek az az érdeke, hogy minél nagyobb legyen, legalább látszólag és ezáltal egyre nagyobb hatalomhoz jussanak. Ezért minden erővel el akarják titkolni, hogy igenis lehetséges a gyógyulás ezekből a lelki sérülésekből, ami ugyan jár nehézségekkel, de nem annyival, mint benne maradni. És nem az állítólagos társadalmi elutasítás miatt.
Le kell szögeznünk: az azonos neműek szexuális kapcsolata természetellenes, káros a fizikai egészségre, és Isten előtt is utálatos, például Szodomát is emiatt romboltatta le, meg a görögökhöz is volt néhány keresetlen szava Pál apostolnak. Természetesen nem az embereket ítéljük meg, hanem a cselekedeteiket.
És mivel senki sem mentes a bűntől, ezzel nem nézzük le őket.
Ez egy komoly próbatétel, hogy szembe tud-e, akar-e menni bűnös vágyaival az illető, vagy nem, és az a legnagyobb gond, hogy akik segíteni lennének hivatottak a küzdelmében, azok nem veszik komolyan, sőt azt mondják, hogy nem is lehet ellene tenni. Ezzel az ordas hazugsággal persze leginkább saját magukat vonják ki a nehéz munka alól, de a felelősség alól természetesen nem!
Az tény, hogy az "LMBTQ embereknek" (ez egy mesterségesen kreált kategória, azért van idézőjelben) mentális problémái, személyiségzavarai, esetleg hormonzavara van, ami a nemiséget érinti – általában nagyon érzékeny lelki alkattal is vannak megáldva, amire sem a szülők, sem az intézményrendszer nincs felkészülve, így a kortársaktól kapott elutasítás is erőteljesen belejátszik az elferdülésbe. Az Amerikai Pszichológiai társaság levette ugyan ezeket a fajta problémákat a betegségek listájáról, de ismert, hogy milyen körülmények között, a szakemberek 2/3-a nem értett egyet a döntéssel, mégis áterőltették bizonyos érdekek miatt. Ez már nem mostanában volt, de a szakemberek többsége még ma sem ért egyet az akkori döntéssel, sőt egyre inkább bebizonyosodik, hogy nekik van igazuk.
És ahelyett, hogy a kezelés lehetséges módjaira összpontosítanának, ami ugyan hordoz kockázatot is, de nem nagyobbat, mint bármely pszichoterápia, szőnyeg alá söprik az egészet, sőt egyes "progresszív" helyeken tiltják is a terápiát – pedig annak csak mellékhatása lehet az orientáció visszaváltozása természetessé, mert nem erre, hanem a személyiség helyreállítására irányul.
Mások már ebből is valláspótlékot igyekeznek csinálni – nem elsősorban a szakemberek. Persze, Isten szereti a bűnösöket, sok esetben meg is bocsát, de ez nem jelenti azt, hogy örülne az ilyen cselekedeteknek, aki nem tart bűnbánatot, el fog veszni.
Az is nehézség, hogy akinek ilyen vagy más személyiségzavara, mentális problémája van, az ennek nincs tudatában, számára az a természetes, amit ő érez, csak a kívülállók látják a lelki sérülések jeleit (ami távolságtartásra készteti őket), például Márai Sándor ezt írja velük kapcsolatban:
"Nem szeretem a homoszexuálisokat,
társaságuk, ha együtt kell lennem velük, kínos ellenérzéssel tölt el. Nem az
ellen van kifogásom, ami számukra a nemi élet…, hanem jellemük, lényük ellen,
ami torz, beteg, harmóniátlan."
(csakhogy a két dolog összefügg, valamint a többi ép lelkű embert is ez a kínos érzés tartja távol)
De volt arra számos példa, hogy ha az illető megtér, és kitartóan imádkozik, akkor Isten megerősíti lelkileg, a torzulások megszűnnek, és elmúlnak a természetellenes késztetések is.
A (helyreállító) terápia is sok esetben sikeres (csak tényleg jól képzett és erős lelkű terapeuta kell hozzá. és ilyen sajnos egyre kevesebb van), amit a "mozgalomban" igyekeznek elhallgatni, letagadni, mert ellene mond a hazug narratívájuknak, és még felszabadítaná azokat, akiket behálóztak a megtévesztésükkel. De például az úgynevezett transzok nagy része egyszerűen kinövi ezt, a homoszexuálisok közül is sokan idősebb korukra rájönnek, hogy valójában nem azok, mert addigra már nem hatnak a torzító tényezők.
A másik probléma, hogy ezt "közösségnek" hívják és menő dolognak állítják be, pedig ezeken a zavarokon kívül nem sok közös van bennük. A menőség pedig nagyon nem ez, de valakiknek megéri, mert a sérült emberek befolyásolhatók, vagyis "jó fogyasztók".
Az is statisztikai tény, hogy éppen a fent említett érzékenység miatt, hosszú távon egymást sem tudják elviselni az ilyen párok, gyakori a féltékenység, a megcsalás, az erőszak, sokkal inkább, mint egy hívő család esetén, amely a szent családot állítja példának:
Atya, fiú (aki lehet lány is), és a szentlélek, aki ebben a dimenzióban az anya, ahogy ezt ősi magyar feliratok is jelzik. Kölcsönös tisztelet és szeretet, ez az, aminek össze kell tartani.
Az anyaság szent dolog, de a mai
nők lebecsülik, mert sok "macerával" jár. Na de anélkül mi értelme van az
életnek? Csak maguknak élni, meg az anyagi világnak?
Itt van a másik nagy tévedés, hogy a boldogságot az élvezkedéssel azonosítják.
A szeretetet keverik a szerelemmel, a szabadságot a szabadossággal.